Két Forró Csoda

Isteni sütőtök és sárgaborsó krémleves

Ezt a két levest legutóbb a szülinapi vegán svédasztalra készítettem el, a sárgaborsó már előtte, Fényünnepen debütált. Mivel általános lelkesedést váltottak ki (állítólag), közzéteszem a recepteket. Szerintem mindkettő csodálatos, isteni comfort food, melegítenek, gyógyítanak, és nagyon, nagyon finomak. Majd írjátok meg, nektek hogy ízlett :)

Sütőtök, ahogy nem bírom megunni. Aprított földimogyoróval, tökmaggal, petrezselyemmel szórjuk meg tálaláskor!

Mennyei Sütőtök Krémleves

Hozzávalók:

3-4 fej lilahagyma

1 ek kókuszzsír

1 kis sütőtök

madras curry

kurkuma

só

1-2 ek vörösborecet

2-4 ek fekete chili szósz

1-2 ek szójaszósz

1 ek teljes kiőrlésű liszt

1 doboz rizstejszín

1/2 l rizstej

víz

A fűszerekkel az a helyzet, hogy ízlés szerint kellene eltalálni a mennyiséget - sajnos most ilyen hozzávetőleges vagyok. A chiliszósz és a szójaszósz miatt vigyázz a sóval!

Tehát. A sütőtököt előre megsütjük, a húsát kikaparjuk. A lilahagymát felkarikázzuk, és lassan karamellizáljuk a kókuszzsíron. Mikor elkészült, rádobjuk a sütőtök húsát felaprítva, a madras curryt, a kurkumát és a sót. Együtt pároljuk pár percig fedő alatt. 

Ezután meglocsoljuk kevés vörösbor ecettel, chili szósszal és szójaszósszal. Ha több tököt használunk, nem feltétlen kell, de ezen a ponton megszórhatjuk 1 ek teljes kiőrlésű liszttel a sűrítés érdekében. (A sütőtök-lilahagyma arány tetszés szerint változtatható, ez egy ilyen rugalmas recept.)

Beleöntjük a rizstejszínt, a rizstejet, felöntjük vízzel, és jól összeforraljuk, végül turmixoljuk. Nagyon finom, és sokáig eláll!

Ja, és a mennyiség. Hát, ebből sok lesz. :)

Sárgaborsó krémleves, céklachipssel - ettől ilyen vadak a színek. :)

Sárgaborsó Krémleves Jade-módra

Hozzávalók:

1 zacskó (25 dkg) sárgaborsó

1 tk kókuszzsír

1,5 l víz

1 doboz kókusztejszín

1-2 szem chilipaprika

1 kis darab friss gyömbér

2-3 gerezd fokhagyma

1/2 citrom leve

2-4 ek vegamix

só

A sárgaborsót megmossuk, éjszakára beáztatjuk. Feltesszük főni 1,5 liter vízzel (főzés közben visszapótolhatjuk, ha kell) és a vegamixet is hozzáadjuk. Közben a kókuszzsíron megpirítjuk a kimagozott és felaprított chilit, a nagyon apróra vágott gyömbért és a fokhagymát. Felöntjük a kókusztejszínnel, felforraljuk, majd a sárgaborsós lábasba öntjük. Végül belecsavarjuk a citrom levét, és leturmixoljuk.

Ez egy melegítő hatású, savanykás, nagyon finom leves, megfázás ellen tuti recept.

Jó étvágyat hozzá! :)

Félsz?

Csak azért kérdezem, mert ez olyan fájdalmasan gyakori. Az van, hogy én is félek. Istenfélelem, halálfélelem, a betegségtől való félelem, félelem az elválástól, megélhetési gondok... Félek kimondani, félek megtenni, félek lépni, félek kilépni, félek elindulni...

MENNYI energiát fektetsz ebbe bele?
MIÉRT hagyod, hogy ezt tedd magaddal?
MIÉRT neveled erre a gyermeked?
MIÉRT hiszed el, hogy a világ ilyen?

A félelem ösztönös. A félelem legyőzhető. A félelem megteremthető és fenntartható. Félelemben tart.

Először, óvodásként a sötétben féltem, már nem tudom, miért. Aztán elkezdtem mindenféle betegségtől félni, mert az engem féltő anyukám annyiszor mondta, hogy NAGYON figyeljek oda, kinek a milyen testnedveihez érek hozzá.
Féltem aztán attól, hogy rosszat csinálok, és Isten megbüntet. Hát ettől szintén olyan szorongásosan és betegesen tudtam félni, mint a fertőzésektől. Nézzük csak, ezt minek is köszönhetem... Ó, igen, megvan: talán az egyháznak...?
Voltál már gyónni? Igen? És az megvan, hogy listát írsz a bűneidről (rosszra gondoltam, lusta voltam, káromkodtam), és újra és újra kényszeresen átnézed, mit is hagyhattál ki? Mindezt kisgyerekként? Ó, és utána, miután kijöttél a gyóntatófülkéből, ahol egy szemmel láthatóan nagyon álmos papnak elmondtad ezeket a szörnyűségeket, egy olyan furcsa ketrecben, ahol klausztrofóbiás menekülési kényszered van, és csak a napfényre meg a szabad rétekre tudsz gondolni, amit talán már sosem láthatsz, mert lehet, hogy ott helyben elkárhozol... letérdelsz az ürességtől kongó padsorokba imádkozni, hogy így vezekelj... és utána még napokig mély lelkiismeret furdalást érzel, amiért nem mondtad meg, hogy kamaszként szoktál a szexre gondolni. Mert hogyan mondhatnál el ilyet egy papnak?

Oké, aztán az is lehet, hogy félsz az iskolában. Lehet, hogy bántalmaznak a társaid, vagy a tanárod. Tudod, hogy bántalmazni nem csak fizikailag lehet? Rettegésben, félelemben tartani valakit, elhitetni vele, hogy semmit sem ér - ez mind bántalmazás.

Te kimondod, amit gondolsz? Vagy félsz kimondani? Félsz megkérdezni? Elég bátor vagy hozzá, hogy megvédd magad? Hogy kiállj a saját, vagy a gyermeked érdekeiért? 

Félsz, hogy mi lesz, ha nem lesz pénzed kenyérre? Ez a félelem mennyiben hatja át a mindennapjaid? Mennyiben hatja át gondolataid, határozza meg cselekedeteid? Mennyiben lehetetleníti el, hogy szeretetteljes kapcsolatot ápolj a körülötted élőkkel, hogy önfeledten pihenj, hogy józanul gondolkodj, hogy lásd saját fényedet? Megbénít-e? Lefagyasztja-e a benned lobogó tüzet, hitet, teremtő erőt? Megfoszt-e mindentől, végső soron önmagadtól?

A szülőktől kezdve a túlsúlyon át a világvégéig számtalan dologtól szokott még lelkesen félni az ember. És ilyenkor mindent lerombol maga körül. Ilyenkor sűrű, gomolygó, egérszürke köd képződik az elmében, ragacsos, mocsárszagú, gülüszemű lényeket hozol létre magadnak, akik csak mélyítik a rettenetet, és ahogy fokozódik a feszültség, ahogy egyre mélyebbre süllyedsz ebben a borzalmas spirálban, úgy teremtesz magad köré egyre több rosszat, egyre több félelmet, egyre több szenvedést. Rengeteg energiát fektetünk ebbe bele. Rengeteget. És ez nekem eszembe sem jutott egészen addig, míg egy nagyon kedves barátom fel nem nyitotta a szemem e tekintetben néhány évvel ezelőtt. Akkor aztán volt hűha, aha, naháttényleg!

Kényelmes félni? Lustává tesz esetleg? Lehet, hogy valamit már évek óta nem lépsz meg, mert félsz? Elhiszed magadnak, hogy nem vagy képes rá. Mert félsz attól, hogy nem sikerül. Tehát inkább maradsz ott, ahol vagy. És lehet, hogy nem így kellene bánnod magaddal. 

Tudod, mit csinálj szerintem? Vedd észre, amikor félsz. Vedd észre:"Nahát, most félek." Figyeld meg, mit okoz a félelem a testedben. (Begörcsölsz? Elsápadsz? Kavarogni kezd a gyomrod? Megváltozik a tartásod?) Adj nevet a félelmednek. "Félek a párom reakciójától, ha megtudja, hogy elvesztettem a konyhapénzt". Figyeld meg, egész pontosan mennyi energiát fektettél bele, hogy a félelmedet felszítsd, megerősítsd, kiszínezd, egyre több okot keress neki.

És lélegezz tovább. Engedd el. Figyeld meg magad, és kérdezd meg magadtól: mire szeretnéd ma fordítani az energiát? A félelemre, vagy inkább valami másra? Csinálnál valami konkrétat? Vagy egyszerűen csak átfordítanád ezt a komoly munkát a bizalom megteremtésébe? Bízz a Gondviselésben. Bízz önmagadban. Bízz önmagad isteni fényességében, lásd, hogy valójában szabad vagy, és szeretetben élsz. És öleld át azt, aki fél.

Om Shanti!

Húsimádat, vegaság és anyagba ragadás 2.

személyes.vélemény.megtörténet. 2.

Miért nem eszem (annyi) húst?
-mert úgy gondolom, jót teszek a szervezetemnek: az ízületeimnek, az emésztésemnek, az agyamnak, a testsúlyomnak, a véremnek, az ereimnek.
-mert úgy gondolom, jót teszek a környezetnek
-mert úgy gondolom, jót teszek az energiáimnak és az Egész energiáinak.

A Tyukom és a vegán rántotta. Olyan cuki a kis ártatlan. Nem szabad megenni, punktum.

Miért eszem (még mindig)* húst?
Mert eddig nem voltam kész rá, hogy teljesen elengedjem. Vannak elhatározások, vannak időszakok, vannak tapasztalatszerző kalandozások. Sosem készítettem még saját házikolbászt, például. És ki akarom próbálni!

Mi a véleményem mások húsevéséről?
Ugyanaz, mint mások bármijéről. Szívük joga.

De fontosnak tartom azt a munkát, amit sokan azért végeznek, hogy az emberek úgy általában több zöldséget és gyümölcsöt egyenek, megtanulják ezeket változatosan elkészíteni, nyersen élvezni, megtermelni, és ezáltal hozzájáruljanak saját és a bolygó egészségéhez. Az ugyanis vitathatatlan, hogy iszonyatos környezetszennyezéssel jár a húsipar, és sok egészségügyi probléma kiváltó oka lehet a helytelen táplálkozás.

Játszótárs, áldozat, vagy alapanyag?

Ott van azonban egy másik dolog, ez pedig a háztáji állattartás, és húsfeldolgozás. Ebből emberek élnek meg, és művészi fokra is fejlesztik itt-ott. Fantasztikus kulináris élményt jelenthet egy hártyavékonyra szelt, házi füstölt sonka. A falusi disznóölésnek remek hangulata van (mondjuk leginkább ember szemszögből). Az így elkészített ételek több szempontból is egészségesebbek, mint amit az áruházakban kapunk. Egyrészt jó esetben nem antibiotikumon és ipari hulladékon hízik az állat, másrészt nem mindegy sem neki, sem nekünk, hogy kapirgált-e az a vacsorapipi, vagy iszonyatos zsúfoltságban, a természetes környezetből totálisan kiszakítva, egy gyárból kerül az asztalra. Más lesz az íze, más lesz a tápértéke, más lesz az állaga.
Továbbá, azt pontosan tudom, hogy falun a csirke nyakát csak akkor vágják el, mikor az el is fog fogyni, úgy, hogy a lehető legkisebb szenvedést okozzák, és úgy, hogy az állatot és adományát, az ételt maximálisan tisztelik - és mindent felhasználnak. Ezt a fajta állattartást én igenis nagyon tudom tisztelni.
És olyan is van, hogy ahol élsz, ott egyszerűen nem tudod megoldani a 100%-os növényi táplálkozást. Éghajlat is létezik a világon, például. Ha környezeti szempontból nézem a dolgokat, akkor is felvet kérdéseket, vajon erkölcsileg helyesebb-e itthon télen déligyümölcsöt vásárolni, és ezzel támogatni a nagy szennyezést okozó szállítást és tartósítást, mint házimájast reggelizni. Valami mellett le lehet tenni a voksot, de az ahimsa (nem ártás) elve, az erőszakmentesség, a környezettudatosság, a személyes etika és a lehetőségek olykor ütközhetnek. És ilyenkor szerintem azt a megoldást kell választani, ami adott esetben a legkisebb veszteséggel jár, miközben hozzájutunk a szükséges élelemhez (vagy máshoz).

És, hogy saját, belső igényeimen kívül mi ösztönöz a vegetáriánus megoldások felé? Fogalmam sincs, mi volt az a pont, mikor ez érdekelni kezdett, úgy először. Azt tudom, hogy már nagyon régóta foglalkoztat. Arra például emlékszem, hogy sok évvel ezelőtt Etka néni könyvét olvasgatva, tetszettek a receptjei is. Imádom az egzotikus konyhákat is, és ott szintén van bőven alkalom zöldségételek készítésére.

Mégis, első ösztökélőm egy nagyon sok zöldséget és gyümölcsöt, valamint csak kevés sovány húst és tejterméket tartalmazó étrend kialakítása felé szívemnek legkedvesebb rokonom, Magdinéni volt, aki mindig is így főzött, és ezeket az ételeket szerettem a legjobban. A brokkolis mindenféléjét, a feketegyökeret, a padlizsánt, a paradicsomot mint szenvedélyt, konkrétan neki köszönhetem, és annak, hogy férjével, Bandibácsival egy paradicsomi kis kertet műveltek Székesfehérváron, ahol gyerekkorom legszebb napjait töltöttem.

Az utóbbi években pedig nagy River Cottage, Edible Garden és Fork to Fork (SZUPER főzős-kertészkedős sorozatok) rajongó lettem, elkezdtem a saját, vegyszermentes kiskert művelését, és egyre többet tanulok a fenntartható, növényi alapú konyháról.

Kiskertem romjai, ősszel. Tarkovszkij imádná.

Aztán tavaly ilyentájt teljesen véletlenül rátaláltam a youtube-on Megan Elizabeth "Easy To Be Raw" anyagaira, valamint a FullyRaw csatornára, amit Christina Carillo Bucaram neve fémjelez. Christina folyamatosan azért dolgozik, hogy minél több család ehessen jó áron organikus, friss, helyi zöldséget és gyümölcsöt, és nagyon jó eredményeket ér el. Először nem értettem, mit pörögnek annyira ezek a csajok, azon is elgondolkodtam, hogy esetleg nem százasok, de aztán nem bírtam abbahagyni az anyagaik nézegetését, és totál rászoktam a nyerskajára. Aminek csodás következményei vannak, tényleg. És nem, nem éhezel, ha nyers ételen élsz. Hajjajj...! :) Ők mindketten nagyon jól csinálják, amit csinálnak, jó ötleteik vannak, és duzzadnak az energiától. Komoly betegségekből gyógyultak ki a nyersvegánság 80/10/10 irányzatával (a táplálék 80%-a szénhidrát, 10-10%-a pedig fehérje és zsír), aminek úttörője Dr. Douglas Graham. Nagyon pozitívak, és rengeteg embert ösztönöznek az egészségesebb életmódra.

Nyerskaja. Őrült jó.

És szeretném még megemlíteni Lénárt Gittát, aki szuper blogot vezet, még nyersétel kiszállító céget is alapított, és sokat tesz az irányzat hazai népszerűsítéséért. Ő inkább gourmet nyersevő, másként konyházik, mint Megan és Christina, és nagyon szép, érdekes ételeket készít. Vele a 2013-as Szevasz Tavasz! Jógafesztiválon találkoztam, ahol volt alkalmunk beszélgetni is egy kicsit. A találkozás számomra csodálatos élmény volt, hihetetlenül jó kisugárzása van Gittának. Azóta még nem volt lehetőségem rá, hogy potluckon, vagy tanfolyamon részt vegyek, de remélem, ennek is eljön majd az ideje.

*(ettem még nemrég)

(P.S.: ismét az van, hogy nem eszem húst. Majd meglátjuk, mi jön ki ebből.)

Ölelés :)

Fény Ünnep

Az év leghosszabb éjszakája köszönt ránk ma, napnyugta után. A sötétség órái alatt összegyűlünk, hogy mi legyünk a fény, őrizzük a máglyát, a jókedvet és a szeretetet. Ma éjjel finomságokkal, borral, nevetéssel, öleléssel várjuk az új Fényt, az új évet.

Az egész karácsonyi ünnepkör talán legfontosabb éjszakája ez számomra. December hónap teli van ünneppel: Jézus születése, a Fény újjászületése, a fiam születése, a szerelmem születése, a naptári új év - mindez, és még ennél is több...

De néhány éve már, a téli napforduló éjszakáján összegyűlünk, és ezek az összejövetelek legtöbbször valóban különleges hangulatúak.

Ezekben a napokban átgondolom, mit adott számomra ez az év. Mit tanultam belőle, mi az, amivel megrekedtem. Mi az, amit el kell engednem.

Kaptam például rengeteg szeretetet: a családtól, a barátoktól, a tanítóimtól. Kaptam nagyon sok segítséget, mikor úgy éreztem, nem visz tovább az utam, vákuumba kerültem, elfelejtett az Ég. Kaptam biztatást, elismerést. Csodálatos élményeket Romhányban, Verőcén, a Balatonon, Szentendrén. Megkaptam a felelősséget és határtalan örömet, hogy tanulva taníthatok. A tanulni akarás intenzív vágyát. A belső munka örömét, azt a bizonyosságot, hogy valóságom én (is) teremtem. Hálám szavakkal kifejezhetetlen.

El kell engednem azonban a félelmet. El kell engednem az idegességet, a veszekedést, és néhány fizikai dolgot is. El kell engednem a szűkösséget, s helyet adnom a bőségnek. El kell engednem régi hivatásom, a televíziózást, és minden ezzel kapcsolatos kötődésemet. Ezek az elengedések nem történnek egyik pillanatról a másikra. Meg kell élni mindent, hogy megtegye a feladatát, a károsnak tűnő érzelmeket is, például - és aztán úgyis helyet ad valami szebbnek, jobbnak, letisztultabbnak.

Van ennek az éjszakának némi szertartás jellege, ami évről-évre formálódik. Most például cédulákat készítettem az elengedni valókkal, este a lángokba dobom majd őket. Napok óta a számomra egyik legfontosabb mantra zenél bennem, talán azt is eléneklem majd a tűz mellett. Hátra van még, hogy munka után elkészítsem a melegítő finomságot, amivel hozzájárulok a bulihoz. Mert ez buli is, igen, kettő az egyben, csak semmi álszentség! :)

Holnap Surya Namaskara-val, vagyis Napüdvözlettel szeretném indítani a napot. Nemrég kezdtem gyakorolni ezt a sorozatot, és egyre jobb érzés közben. Ráadásul belefér a reggelembe, többször, mint egy másfél-két órás gyakorlás.

A lakást, a házat is igyekszem kitakarítani, feltölteni, valóban tiszta és meleg hellyé varázsolni. Tegnap hosszú órákon  keresztül selejteztem, pakoltam, és bár nem vagyok még teljesen kész, lesz alkalmam befejezni a következő napokban. Biztos, hogy már most hatásos, hiszen a férjemre is átragadt ez a hangulat :) Teret szeretnék magunk körül, tisztaságot, jó rezgéseket. Ezen is sokat kell dolgoznom mostantól: hogyan érhetem el, hogy szűrődjenek a lakásunkba beömlő energiák? Fizikailag nincs ajtónk, de olykor szükség lenne rá. Füstölők, szellőztetés, mantrák, a gyakorlások, a közös ölelések, a családi és baráti összejövetelek, mécses, só és víz. Azon túl, hogy ezek milyen hatással vannak a térre, mely minket körülvesz, tanulni szeretnék valami konkrétabbat, valamit, amivel hatékonyan tudok szűrni, anélkül, hogy elzárkóznék, vagy ellenségessé válnék. Ez is a jövő feladata :)

És fejlődni akarok a jógámban. Sokat, sokat, sokat. Gyakorolni minden nap. Közelebb kerülni a középpontomhoz. Átadni, amit átadhatok. És szeretni. És sokat, sokat nevetni, énekelni, táncolni, főzni, gyerekezni, barátozni, szerelmezni, élni. És nézni, és megélni, hogy egyre színesebb, fényesebb, és gyönyörűbb a lét.

Áldott Fényünnepet Nektek!

Namaste! :)

Húsimádat, vegaság és anyagba ragadás I.

Személyes. Vélemény. 

- megtörténet -

   Az úgy volt, hogy amikor én még kislány voltam, imádtam a húst. Húst ettem hússal, anyu elmondása szerint, és ennek olykor az lett az eredménye, hogy az ügyeleten kötöttünk ki, túlzabálásos tünetekkel. Kábé még pelenkában volt a popóm, mikor egy ünnepi ebéd leforgása alatt megettem egy.egész.pulykacombot. (érzed?!), és végképp bekerültem a családi legendáriumba, sznob-ínyenc nagyapám, és sóevő apám mellé.

   A húsevés amúgy mindenütt rendesen dívott a családunkban, anyukám a mai napig rengeteg húst készít itthon, nem is feltétlenül zsírszegényen. (Sopánkodnak is rendesen, apuval együtt, hogy jajj a szívem, az ízületeim, a súlyom, az emésztésem, a mindenem...!)

   Szóval, nyomtam befelé a husikákat szépen, míg egy napon azon kaptam magam, hogy nem tartom én etikusnak ezt a húsevés dolgot, és elmentem laktovegetáriánusnak, vagyis olyan vegának, aki tejtermékeket fogyaszt. Sőt, néha napján egy tojás is becsúszott. Így telt el két év, ami alatt sokkal jobban éreztem magam, mint húsevő koromban. Aztán, mivel szakirodalom nem igazán került a kezembe, és csak úgy, ad hoc állítottam össze az étrendem, kezdtek hiánytünetek jelentkezni, és egy kicsit le is gyengült a szervezetem. Plusz a konyháról akkor még csak annyit tudtam, hogy ott a hűtő - és mivel elköltöztem otthonról, hát jött a junkfood, pontosabban a zacskós leves, a zacskós makaróni, és az otthonról hozott... hát igen, húsételek.

   DE...! Végre! Családot alapítottunk a Vikinggel, és mivel ő NEM eszik húst (kivétel a parizer, a virsli, a kolbász és az égetett csirkemell), erről a részről le volt a gond. Én meg, mikor megtudtuk, hogy gyerekünk lesz, teljesen kifordultam önmagamból, és csak úgy, magamtól (!!!!!) főzni kezdtem. Eredmény: 90%-ban húsmentes konyha, néha becsúszik egy kis házi szalonna a rántotta alá, ha előző éjjel bulizni voltunk. 

Igen, ilyen bizony van. 

   Tojást is nagyon ritkán használunk, sőt, mostanra részemről a tejtermékeket is igyekszem kiküszöbölni, mással helyettesíteni. Vicces, hogy kábé úgy eszek, mint egy vegán, etikai, környezetvédelmi és egészségügyi megfontolásból is, de ha egyszer újévi malacsült van, akkor az szakrális, és azt én bizony megkóstolom. 

   A kívánások viszont kezdenek totál elmaradni, mert már annyira szeretek zöldséget enni, hogy az valami elmondhatatlan. Pár napja például anyu csirkét sütött, én meg nagyon éhes voltam, és semmi, de semmi kaja nem volt itthon, úgyhogy megettem. Jó ízű volt, de rögtön utána úgy érzetem magam, mint aki hullát zabált, holott esküszöm, nem szoktam ilyen hülyeségeket kitalálni. Engem is meglep néha, miket produkál a szervezetem és az elmém ebben a témában.

Nyers körözött reggelire, jajj, de jó volt...! Lehet magokkal bonyolítani, az enyém mindössze ennyi: negyed fej lilahagyma, egy nagy kápia paprika/pirosra érett TV paprika/fél kaliforniai paprika, 1 kk olívaolaj, só, 1 kk worcestershire szósz (amit a szigorúan vegák kihagynak), 1 tk mustár, 1 tk citromlé. Dobd az aprítógépbe, és nyomasd le vele! Piírtóssal, rögvest edd is meg, hogy ne ázzon el.

   Önmagamnak ezt úgy tudnám megfogalmazni, hogy néééé már, a szervezetem kezd magától leszokni a húsevésről. És én nagy érdeklődéssel szemlélem az eseményeket.

   Azt gondolom, hogy ez a folyamat valahol összefügg a jógával, pontosabban a rendszeres gyakorlással, és azzal, ahogy ez állandóan formál engem. Nagy szerepe van benne a tudatosságnak, amit évek óta építek magamban, sok-sok melóval, mert valljuk be, kajafüggő vagyok, bár már egyáltalán nem úgy, és nem annyira, mint ahogy ez indult. Tehát számomra ez egy olyan dolog, amivel rendesen meg kell küzdeni. A tanítómmal beszélgettünk erről, ő azt mondta: vigyázz, ne ragadj az anyagba! Nem gondolom, hogy minden egészségügyi, önismereti és világmegváltási kérdés kulcsa az evésben rejlik, de azt igen, hogy sokaknak ez az egyik legfontosabb kezdeti feladat, amit, ha megtanulnak jól megoldani, az erős jellemformáló hatással bír, közelebb visz önmagunkhoz, és segít, hogy tovább léphessünk, nem-fizikai síkon is.

(Az írás második része eddigi leginspirálóbb kajaügyi találkozásaimról, valamint személyes véleményemről fog szólni vega kontra húsevő témában.)

Csicseriborsó. Paradicsom. Sóhaj.

Most már annyira teljesen és végérvényesen vége a nyárnak, hogy még a hó is leesett. Mármint egy picike. De az is éppen elég. Álltam a minap Szentendrén, a DMH udvarán, ahova egy pillanatra oda sütött a kora délutáni nap - elszédültem, és azt hittem, csak a második sörtől van, és ha leülök a Törp mellé ide a kőre, mindjárt jobb lesz, úgyis menten kezdődik a koncert.

Sajnos nem, ez itt már kérem szépen a rideg valóság, Törp sehol, koncert sehol, ráadásul azért szédültem, mert éhes voltam, és ha leülök a kőre, garantált, hogy oda is fagyok.

DE!

Kulturáltan kitaláltam, hogy a nyár visszahozatalának eszköze mi lesz. Egy fincsi, csicseriborsós ragu. De nem az, amelyiket a KéhlKatának küldtem el egy hónapja (akár azt is feltehetem, mert jajjdejó, mondjuk), hanem egy másik.

Egy már-már erotikusan paradicsomos, hedonistán intenzív változat, amit nagyon lehet szeretni. Íme:

Tökös-csicseris ragu

Hozzávalók (2-3 személyre):

• 1 doboz konzerv csicseriborsó
• 1 kis darab sütőtök nyersen, sajtreszelőn lereszelve
• 4 db konzerv paradicsom apróra felkockázva, némi levével
• 1 kis fej vöröshagyma
• 1 nagy gerezd fokhagyma
• 8 szem szárított paradicsom apróra vágva
• 2 ek paradicsom chutney (opcionális, mostmár elkérem Nektek a receptet Ilitől)
• 1-2 kk chilipor (2 kk-al már csípős lesz)
• 1 tk kurkuma
• 1kk őrölt kömény
• szójaszósz (ööö... 2-3-4 ek? mondjuk, hogy ízlés szerint.)
• 1-2 ek vörösbor ecet
• 1 kk kókuszzsír

A  vöröshagymát ízlés szerint karikázzuk, vagy apróra vágjuk, és lassan karamellizáljuk a kókuszzsíron. Mikor már majdnem kész, rádobjuk a chilit és a köményt, megkeverjük, majd jöhet a reszelt sütőtök és a fokhagyma. Ezzel is együtt pirítjuk egy darabig, rátesszük a kurkumát, a paradicsomot és paradicsom chutneyt, megrottyantjuk. Végül rálocsoljuk a szójaszószt és a vörösbor ecetet, beledobjuk a szárított paradicsomot, és beleöntjük a csicseriborsót, levével együtt. Fedő alatt rotyogtatjuk még egy 10 percet, ha kell, kevés vizet aláönthetünk. Fűszeres rizzsel tálaljuk. Megkóstolni ajánlott, ha kell, tehetsz bele egy kis sót, vagy nádcukrot. Ez tuti, hogy felmelegít!

Szabadkozás:

Már két hete úgy, de úgy szerettem volna írni ide, csakhogy vagy a kisfiam űzött el a gép elől, vagy nem volt gépem. Na de majd most...! Érik néhány ötlet. Addig is szívesen fogadok minden visszajelzést!

Jó étvágyat! ;)

Pikáns patisszon

A csillagtököt nagyanyámnál láttam először a nyolcvanas években, mikor kicsi voltam. Ő töklecsónak csinálta meg, anyu kirántotta, ha kaptunk a kertből. Engem valahogy sosem foglalkoztatott különösebben hogy elkészítsem, olyan nehezen kezelhetőnek tűnt a formája miatt. 

Aztán augusztus végén, Cserkúthy Balázs biokertész barátomtól kaptam hármat ajándékba, mikor gyomlálni segítettem neki. Akkor hűtőbe is kerültek, az utolsót néhány napja készítettem el. Kicsit kesernyés volt, nyilván nem kellett volna ilyen sokáig tárolni, de ez csak nyersen volt érezhető, elkészítve imádtam.

Ezt a receptet többen is kértétek már tőlem, így most közzéteszem, egyétek :) Talán még nincs túl késő: bár elméletileg már kicsúsztunk a patiszon szezonjából, én még tegnap is láttam a zöldséges pultban.

Hozzávalók (2-3 személyre)

• 1 kisebb/közepes csillagtök
• 1 nagy fej vöröshagyma
• 1-2 gerezd fokhagyma
• 1 kk őrölt kömény
• 1 kk chilipor
• 1kk só
• 2 kk nádcukor
• 1 ek szójaszósz
•  2 ek vörösbor ecet
• 1-2 ek édes chiliszósz
• kápia paprika (opcionális)
• 1/2-1 dl víz 
• 1-2 ek zsiradék

Elkészítése:

A patisszont meghámozzuk, kimagozzuk, felkockázzuk. A hagymát felkarikázzuk és elemeire szedjük, majd a legalacsonyabb hőmérsékleten félig karamellizáljuk. Rádobjuk az őrölt köményt és a chiliport. Beletesszük a patisszont, és együtt pirítjuk tovább kis lángon. Mikor a tök megpirult, beletesszük a fokhagymát, még egy percet adunk neki, majd sózzuk, hozzáadjuk a nádcukrot, a szójaszószt, a vörösbor ecetet és a chiliszószt. Fedő alatt kicsit tovább pároljuk, végül aláöntünk egy kis vizet, hogy finom szaftos legyen. A legvégén beledobhatunk még karikákra vágott kápia paprikát, de azzal már nem főzzük, kár lenne érte :) Ecetes krumplisalátával, de önmagában is finom. Jó étvágyat hozzá! :)

A csillagtök 100g-jában 30 mg C-vitamin van, ami az ajánlott napi bevitel fele. Állítólag salátának, nyersen ez a legkellemesebb tökféle. Én úgy még nem próbáltam, de jövőre nem menekül! Amerikából érkezett hozzánk, Magyarországon 1968 óta termesztik. Alacsony kalóriatartalmú zöldség. Azt mondják, vásárláskor úgy ellenőrizhető hogy friss-e, ha belenyomjuk a körmünket: ha nem megy, már nem szabad megvenni. Remélem azért még található pár szép példány a piacon!